Sokáig tanakodtunk, megírjuk-e ezt a cikket. A rengeteg kérdés, amit Tőletek kaptunk, arra sarkallt, hogy igenis, meg kell születnie ennek a cikknek.

Mint a horgászatnak általában, ennek is csak annyi a trükkje, hogy bedobod a csalid és kiveszed a halat.

Persze néha ez nem is olyan egyszerű.

Ennek egyik módja, hogy becézed a halat, bókolsz neki, szóval nyomod a hasba akasztós dumát. Viszont etikus horgász soha nem apellál külső akasztásra, így már csak a másik lehetőség marad. Be kell csapni őt.

Saját véleményem az, hogy könnyebb álló vízen, peremfutó orsóval megtanulni pergetni, hiszen nincs sodrás, és nincs castingos pulóver. Persze találkoztam olyan véleménnyel is, hogy pont a sodrás miatt könnyebb folyón pergetni. Ezt mindenki döntse el maga.

És akkor nézzük a tipikus hibákat!

Persze ezek nem Rád vonatkoznak! :D Ha egyik-másik hibát mégis elköveted mostanában, az nem a Te hibád. Valószínűleg nem találtál segítőt. Remélem ez a cikk viszont rávilágít arra, hogy merre indulj a tanulásod során.

1. Gép mögül nem lehet megtanulni pergetni.

Menj le a partra. Ha hiszel magadban, dobáld a vízbe a műcsalid. Ha még bizonytalan vagy, keress egy sporit, aki épp perget. Köszönj neki, és mondd el, hogy szeretnél pergetni, ezért ha nem bánja, egy hang nélkül meglesnéd, mit csinál. Viszont tényleg maradj csendben, ne nyaggasd. Azért van ott, hogy kikapcsolódjon. Ha olyanja van, akkor úgyis elkezdi magyarázni, mit miért és hogyan csinál. Ha láttad, mit csinál, első adandó alkalommal próbáld leutánozni a látottakat.

2. A ragadozó hal is élőlény!

Mindig tiszteld a halat. A békés és a ragadozó halat egyaránt. A ragadozó is megérdemli a tisztes bánásmódot. Addig döntsd el, hogy mi lesz a sorsa, amíg vízben van. Ha visszaengeded, tedd minél előbb. Persze a fényképezés belefér az időbe. Ha konyhára szánod, tartsd életben, amíg haza nem indulsz, vagy kíméletesen és gyorsan oltsd ki az életét. Tudom, Te nem viszel haza élő halat a szatyorban, de ezt le kellett írnom.

3. Kitartás nélkül nincs siker!

A kezdeti sikertelenségek miatt sokan feladják, és visszanyargalnak a békés halakhoz. Jobb esetben úszós vagy fenekező rablózáshoz. Ha igazán meg akarsz tanulni pergetni, nem adhatod fel soha. A fanatikus pergetők a parton egész hosszú szakaszokat is bejárnak (ha keresni kell a halat), sokszor szinte áthatolhatatlan susnyában.

4. Nem jó a felszerelés.

Általánosan elmondható, hogy sokszor kompromisszumot kell kötni. A felszerelés milyensége függ a pénztárcádtól, a reklámoktól, az eladótól, és persze az ismerőseid véleményétől. Ha egyedül indulsz a nagy bevásárló körútra, mindenképp figyelj arra, hogy több órás dobálással se fáradj el.

Mire érdemes figyelni?

A bot anyaga - ha lehet - grafit legyen. Ennek a legkisebb a súlya összehasonlítva a hagyományos üvegszálas vagy vegyes anyagú botokkal. Mivel a botot mindig kézben tartjuk, a kis súly nagyon fontos szempont. A különböző, kevlár, boron, spirálkarbon erősítések tovább növelik a carbon botok stabilitását és gerincességét, ami a bot átmérőjének és súlyának folyamatos csökkenését is eredményezi.

Legyen a bottest megfelelően gerinces, hisz a puha bottal - mint a régi twisteres botok a maguk "C" akciójával - szinte lehetetlen eredményesen bevágni, akasztani. Legyen a bot a körülményekhez képest erős és rugalmas, hogy akkor is eséllyel vegyük föl a küzdelmet a hallal, ha történetesen nehéz terepen horgászunk, vagy pedig az átlagosnál nagyobb hal akad horgunkra.

A bot gyűrűi legyenek minimum alumínium-oxid, de inkább sziliciumcarbid (SIC) anyagból! A legújabbak Titánium SIC ötvözetből készülnek. Ezt a zsinórunk fogja elsőként meghálálni. Minimális súrlódás mellett távolabbra repül, és nem koptatja felületét. Hosszabb életet biztosít, ami pedig költségmegtakarítást is jelent. Így válik egy gyakran használt, drágább pergetőbot néhány éven belül olcsóbbá, mint kedvezőbb árú, de "kevesebbet tudó" társa.

Az orsónál ugyanilyen fontos az anyagminőség és a súly. Nem mindegy ugyanis, hogy mit bír az orsó. Összehasonlítva a hagyományos etetőkosaras horgászattal a pergetést, hamar kiderül, mire gondoltam. Hagyományos fenekezésénél lehet, hogy egy év alatt sem dobsz annyit, mint a pergetéssel egy nap vagy egy hét alatt. Egy átlagos nyeletőfékes orsó például hamar megnyekken ettől a feladattól. ;) Az orsónál fontos még a finoman állítható, letapadás mentes fék.

A dobások számából adódik, hogy zsinór sem lesz jó akármilyen. Nem baj, ha nem csak a dobások számát, de a heves akciókat is kibírja szakadás nélkül. :D A monofillal horgászó pergetők egy év alatt több tekercset is elhasználnak. Persze körszövött fonottal is lehet pergetni. Előnye a hihetetlen ereje. Több műcsalim csak ennek köszönheti, hogy még "él", azaz visszaadta a víz. Nem is olyan nehéz leakadni, vagy a kövek közé behúzni a csalit... A másik ugyanilyen fontos előnye a fonott zsinórnak, hogy gyakorlatilag nem nyúlik, így jobban közvetíti a műcsali mozgását és az apró koppintásokat, maszatolásokat.

5. A halat nem ismerni nagy hiba.

Mindig tudd, hogy mi a célhalad. Ismerni kell a halfaj életét, általános szokásait. Ez rengeteget segít abban, hogy mikor hol keresd. Ha tudod, mivel táplálkozik és áldozatát hogyan kapja el, a csaliválasztás egy fokkal könnyebb. Kis segítségképpen a csali érzékeléséről készítettünk egy "térképet" Az elv minden ragadozónál ugyanez, de természetesen a távolságok változóak.

Érdemes körülnézni a neten, megkérdezni egy ismerőst, aki valóban jobban ismeri a halat, végső esetben pedig ott a könyvtár is. ;)

Érdemes olyan helyen keresni a ragadozót, ahol az élelme van, és ahol el tud bújni. Persze vannak kivételek. Küszíváskor például minden ragadozó kicsit óvatlanabb, a balin pedig nyílt vízen, nyáron, délben, akár rekkenő hőségben is rabol, ha épp ott van a kishal.

6. Eltévedsz a csalikínálatban.

Óriási a választék. Anyagban, vezetési technikában, színben és árban is nagy különbségek vannak. Egyetlen cikkben lehetetlen lenne bemutatni a piacon található termékeket és használatukra tanácsot adni. Szerintem mindegyik halat meg lehet fogni bármelyik típus megfelelő darabjával. Például a domolykó is fogható plasztikkal, csak épp nem a 25 centis férgekkel... Inkább leírom, melyiket hogyan használom álló vízen. (A folyó kicsit mást kíván a sodrás miatt.)

A twister azért fogós, mert elsősorban frekvenciakeltésével másodsorban színével csalogat. A tiszta vízben előttünk meghúzott gumicsali farkának kígyózását érdemes megfigyelni különböző - beejtős, óvatos és gyors emelős - pozícióban.

Többféleképpen húzhatjuk a twistert, és évszaktól, illetve halfajtól is függ, mikor, melyik vezetési mód lesz az eredményes.

A sügér szeret "játszani" a gumival, gyakorta üti meg többször, vagy folyamatosan sorozza, mégsem akad. Ilyenkor nem feltétlenül nagy a választott twister és nem feltétlenül kicsi az ostromló, "megfoghatatlan" sügi. Ha teszem azt, odavág egyszer, kétszer, és harmadjára sem akad meg, akkor kell trükközni: leengedem a fenékre a gumit, és megpróbálom egészen kis emelésekkel - spiccnél 5-10 centi értendő ez alatt - csalogatni magam felé. Ha ez beválik, akkor a kis ütésektől eltérően az újabb rávágás az eddigieknél jóval határozottabb és erősebb lesz.

A másik mód, hogy megpróbálom a vízfenéken, a lehető leglassabban - persze, csak ha a meder adottságai lehetővé teszik (tuskóban például ez kizárt) vezetni a gumit, akár úgy, hogy megtartva a gumi méretét egy számmal kisebb fejre cserélem a horgot. Nálam a dobozban ezért is van két-, vagy akár háromféle jigfej szerelve ugyanavval a testtel. Ha a trükk beválik, akkor a kapás ekkor is erősebb és határozottabb az eddigieknél.

Más a helyzet a süllőnél. Ha süllős pályán úgy üti a tüskés a gumit, hogy határozatlan, vagy pedig egyszerűen nem akadt, gyakrabban engedjük a fenékre a szilikonmütyürt, és jóval lassabban emeljük föl, ráadásul rövidebben. Ilyen esetben, ha a vízmélység engedi, szintén eredményes lehet kisebb fejre váltani.

Ha csukára dobálok twisterrel, bedobás után én akkor is a fenékig engedem a csalit, majd onnan tán a süllőknél megszokott mélységtől feljebb húzva, nem feltétlenül emelgetve-süllyesztve vezetem. Ennél a ragadozónál nálam beváltabb, ha a fenék felett vagy körülbelül fél méterrel felette óvatosan, de lassan vezetem a gumit, és csak néha játszok bele egy-egy emelést, süllyesztést.

A gumihalakat bedobás után picit süllyesztve, nagyon lassan, körülbelül kilenc, tíz óra felé mutató botállás mellett vezetem (vízszintes állástól alig magasabbra emelve a nyelet). Két-három hajtókar fordulat után megállok, feszes zsinór mellett (a helyes kontaktus!), ami azt a célt szolgálja, hogy a picit megsüllyesztett gumi az addig tartott szintről lejjebb (süllyesztés) és feljebb (a következő mozdulat, az emelés) is megkeresse a halat. Természetesen süllyesztésnél lejjebb engedhető a botspicc, és ugyanígy emelésnél följebb tornázható.

A plasztikoknál kezdőként gyakori hiba lehet a nem megfelelő méretű jig. Fontos a horog hossza, és hogy ne legyen nehéz a csali, ne kőként hulljon a fenékre.

A támolygó kanalak lényege a libegő, lassú, vontatástól függően néha kacsázó mozgás, ami a villantó hossztengelye körüli forgással is párosul. A halak egyszerre két érzékszervét "támadja", főleg a jó szemű és kifejezetten jó oldalvonal-érzékenységű csukánál. Érdemes többféle színt és méretet karabiner közelben tartanunk.

A körforgó villantót – zsinórcsavaró hátránya ellenére – igen sokan használják. Nem véletlenül: egyes időszakokban és helyeken a legjobb csali lehet! Egyes típusok már igen sekély vízben, rendkívül lassú vontatás mellett is kiválóan mozognak, az intenzív vibráció a ragadozókat erősen ingerli. További előnye, hogy egyenletes, „cifrázás” nélküli bevontatásával is könnyen érhetünk el komoly sikereket, ezért kezdő pergetőknek is kifejezetten ajánlható.

Mielőtt ki-ki elkezdené hajigálni a különféle wobblereket, nem árt, ha alaposan kiismeri mozgásukat. Olyasmire gondolok itt, hogy meg kell nézni a magunk előtt húzott wobbleren, miközben remeg, mennyire megy mélyre, milyen sebességgel kell húzni, hogy már produkáljon remegést, hirtelen húzásra mennyire szalad lefelé, ehhez hasonlók. Ezeket a dolgokat helyesen alkalmazva már könnyebb dolgunk lesz a süllők, csukák, balinok becsapásánál.

Öszvérek is léteznek, például korongfarkú twister, twister farkú gumihal, apró twister a villantó horgán, spinner (körforgós wobbler).

"Új generációs csalik" a hihetetlenül lágy plasztikok. Óriási előnyük abban rejlik, hogy nagyon lassan vezethetőek, így a ragadozó jobban szemügyre veheti, és szinte biztos, hogy kiharcoljuk a kapást. Már-már finom szerelékes pergetésnek is nevezhetnénk. Máshogy is lehet őket használni, de ezekről a módszerekről (drop-shot, Texas, Carolina, Wacky) majd a nyílt napon beszélünk.

7. És ez a legnagyobb hiba. Még mindig ezt olvasod, és nem a parton gyakorolsz. ;)